Tisztelt horgásztársak! Az alábbiakban ismertetném az általam elkészített dőlőbója elkészítési módját.
Talán azzal kezdeném, hogy állóvizeken, csónakból horgászom. Az etetési hely megjelölésére szolgáló, hagyományos bóják (valamilyen súly összekötve damil segítségével, vagy más egyébbel, hungarocelkocka vagy flakon) többször okoz bosszúságot, (pl. akasztás után a hal túl szalad a bóján, általában bele is gabalyodik és nem elég, hogy gubancot okoz még a halat is, elveszítjük). Ezért készítettem ezt a dőlő bóját, amibe a hal és a zsinór nem tud beleakadni. Akasztás utána, ha a hal ráviszi is a zsinórt, az egyszerűen eldől, a zsinór végigcsúszik rajta, a bója feláll, az eredeti helyére. Így nem téveszthetjük el sem az irányt sem a távolságot, ahová etettünk.
Hozzávalók:
3 db. 2,5 méteres villanyvezetésnél használt, rugalmas cső (a vastagságát lehet változtatni 10-es, 13-as, 16-os, saját kívánságunk szerint), 1 db biztonsági mellény csíkja, többféle színű szigetelő szalag (én sárgát, feketét és pirosat használtam), széles átlátszó ragasztó, 10 és 5 cm hosszú 20 x 20 mm széles fa, 1 db. rúdból elvágott 37 mm átmérőjű 45 mm-es vas vagy bármilyen súly, ami nem nagy és kb. 40 dkg. (pl. 2 db. 150 vagy 200 grammos füles ólom), 1 db. kisebb kulcskarika, 1 db karikás tetejű facsavar, 15 cm. hosszú drót, cin.
Szerszámok:
csőbővítő, kés, vasfűrész vagy flex, kombinált fogó, Palmatex ragasztó, satu, 5-ös, 1-es és 10-es fúróhegy, olló, fúrógép, én festéket is használtam, forrasztópáka.
Elkészítés:
2 db. csövet késsel elvágom, 120 cm-es darabokra (4db. lesz). A csőbővítővel, 3 db. cső egyik végét kibővítem. Úgy, hogy egy másik tag bővítetlen vége kicsit szorosan menjen bele. A bővítést úgy csinálom, hogy a bővítőt odaillesztem a cső nyitott végéhez és forgatva, óvatosan nyomva, ütközésig betolom.
Egyik cső szűkítetlen végébe késsel befaragom és csiszolóvászonnal megcsiszolom a 10 cm-es fadarabot, amit végleges helyére illesztés előtt bekenem ragasztóval. Most a cső végétől számítva kb. 5 mm-rel beljebb nyomom. Ha megszáradt a ragasztó, belefúrok a közepébe egy lyukat az 1-es fúróval. Ebbe csavarom bele a karikás tetejű facsavart, és a facsavar körül ragasztóval feltöltöm a cső tetejéig. Ebbe akasztom majd a kulcskarikát és a súlyt.
Ez lesz a legalsó cső. Most fogom azt a csövet, aminek mindkét vége bővítetlen maradt, és egyik végébe befaragom és csiszolom és ragasztom az 5 cm-es darab fát az előzőekben leírtak szerint. Ez lesz a legfelső cső, összerakásnál. Ebből készítek kisebb 55 cm-es darabot is a 3. szálból, mert van olyan eset mikor a hosszú, nagyon kilógna a víz fölé.
Most következik a mintázás. A szigetelőszalagokat és a mellényből kivágott fényvisszaverő csíkokat (ez utóbbit a széles átlátszó ragasztóval, a képeken a szürke csíkok) felváltva feltekerem a cső ledugózott végére. Ha rávilágítok így világít messzire, mint a harmadik képen. Ezt a nagy csövön is kb. 50 cm-en végzem. A többi csővel nincs teendő, annak csak akkor van szerepe mikor a víz mélységéhez rakom össze a bóját (amennyire szükség van annyi darabot toldok egybe). Mikor összerakom a toldásokat a biztonság kedvéért szigetelő szalaggal szorosan körbetekerem.
Minden horgászatnál összerakom és a végén. Szétszedve belefér a botzsákomba. A súlynál egyszerűbb megoldás az ólommal súlyozás, de én inkább készítettem súlyt. Ezt is megosztom veletek, hátha valaki akar ilyet. A 37 mm-es vasrúdból levágok egy 45 mm-es darabot. Az 5-ös fúróheggyel átfúrom, ebbe kerül majd a drót. Az egyik vét átlósan bevágom flexel vagy vasfűrésszel, kb. olyan mélyen és szélesen, hogy a drót kétfelé lehajlított vége beleférjen. A drótot középen ráillesztem a satuba befogott 10-es fúróhegy szárára és ráhajlítom (ez lesz a karika).
Most a két egyenes végét áttolom a vasba fúrt lyukon és a két végét belehajlítom a vágott résbe. Ezt követően, cinnel beolvasztom a lyukat is és az egészet. Már csak a festés hiányzik és kész. Száradás után mehet a karikára. Indulás horgászni!!!